Gracias, Georgina. Sí, son del Port. El perro/a pertenece a un pescador local. Por desgracia no se conoce su nombre, mas era un animal muy atento, siguiendo y observándonos mientras tomábamos las fotos. La primera foto es en su homenaje.
János Pilinszky: Egy szenvedély margójára / On the margin of a passion
A tengerpartot járó kisgyerek mindíg talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza! Egész szive a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kő, és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle. A víznek fordul, s messze elhajítja. Hangot sem ad a néma szakitás, egy egész tenger zúgja mégis vissza.
The little child walking all over the seashore always finds one among the pebbles which has belonged to him since ever and could have never belonged to anyone else
He is grasping the one that cannot be lost all his heart is throbbing in his palm the stone is so alone in his lonely hand and with it he also became so alone
He can never get rid of it any more. He turns to the water and throws it away. The mute breach gives no sound whatsoever and yet it’s echoed by the roaring of the whole sea
Un grand merci à vous, Dom. Oui, c’est ça. Ces pierres, ces algues, ces ensembles comme des petits monuments évoquent aussi pour nous la mer tout entière… à laquelle dans le prochain post nous allons mettre un monument en français.
¡Adoro esas piedras! ¿Son del Port des Canonge? Para mí, la mejor foto, es la primera, en la que se cuela la patica de un perro/a, ¿tiene nombre? :)
ResponderEliminarUn abrazo!
Gracias, Georgina. Sí, son del Port. El perro/a pertenece a un pescador local. Por desgracia no se conoce su nombre, mas era un animal muy atento, siguiendo y observándonos mientras tomábamos las fotos. La primera foto es en su homenaje.
ResponderEliminarJános Pilinszky: Egy szenvedély margójára / On the margin of a passion
ResponderEliminarA tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
The little child walking all over the seashore
always finds one among the pebbles
which has belonged to him since ever
and could have never belonged to anyone else
He is grasping the one that cannot be lost
all his heart is throbbing in his palm
the stone is so alone in his lonely hand
and with it he also became so alone
He can never get rid of it any more.
He turns to the water and throws it away.
The mute breach gives no sound whatsoever
and yet it’s echoed by the roaring of the whole sea
j'aime la mer, les cailloux mouillés et brillants et vous me comblez ..
ResponderEliminard'ici, je sens presque l'odeur iodée des algues sur le rivage.. un grand merci
Un grand merci à vous, Dom. Oui, c’est ça. Ces pierres, ces algues, ces ensembles comme des petits monuments évoquent aussi pour nous la mer tout entière… à laquelle dans le prochain post nous allons mettre un monument en français.
ResponderEliminarin 2016, I had written a Twitter fragment,
ResponderEliminarboys at the edge of illimitable oceans
throw stones only to watch
flight, splash, descent
into an imagined peace
this is my stone
I thought this was my own thought, but perhaps I was just remembering this post.. thank you.
Thank you for remembering it.
ResponderEliminar